Csütörtök, 1. nap.
Későn ébredt nagy csapatunk, majd a kiadós reggeli után hosszas készülődés és nekiindulás az első napnak. Szerencsére jó időnk volt. Itt még a hó mennyisége nem okozott problémákat, ellenben a későbbiekkel. Egy rövidebb túraútvonalon indultunk, ami aztán hamar átcsapott útkeresésbe a kissé zavaros erdőben. Előkerültek a kötelek és csörlők. Innen mi 4 quaddal elváltunk a többiektől, és nekiindultunk egy rövidebb de elvileg úton vezető útvonalnak. Vízmosásokat hódítottunk meg, majd megpróbáltunk feljutni egy kilátóba, de sajnos itt már a hó utunkat állta az igen meredek hegyen, ahol amúgy az út is elég szűkre sikeredett. A meghiúsult hódítás után egy közeli víztározó felé vettük az irányt, ahol csináltunk néhány fényképet. Itt már kezdett sötétedni, ezért elindultunk hazafelé. Egy rossz döntésnek köszönhetően nem a legrövidebb útvonalat választottuk, mely következtében ránk sötétedett, és egy erdei tracket követve elvesztettük a hóban és a sötétben az útvonalat. Csak pár száz métert tévedtünk, de a rengeteg vízmosással és fával tarkított lejtőn ez éppen elég volt, hogy ne ott legyünk ahol kéne. Légvonalban már csak 700m-re voltunk a főúttól, amikor betévedtünk egy fenyvesbe, ahol is sajnos a fák közti távolság több helyen nem volt egy quadnyi sem, a látótávolság pedig szintén elég csekély volt. Már 400m-re megközelítettük a főutat, igaz ez a 300m körülbelül másfél óránkba telt, és itt jött a már többszöri hidegzuhany, hogy nem tudunk továbbjutni, szinte még gyalog sem. Előttünk szakadék, alján vízmosás, ezernyi keresztbe dőlt fával, mellettünk igen nagy oldaldőlésű meredek fal ezernyi fenyővel. Előre menni lehetetlen, visszafelé pedig négyen nem jutottunk volna a sötétben. Meg kellett hoznunk a döntést. A már otthon kávézó frenkik segítségét kértük, hogy legalább gyalog lejussunk a hegyről. szerencsére voltak segítőkész barátaink, akik a hideggel, vízzel, sötéttel és hóval dacolva segítségünkre siettek. Amikor emgláttuk az első lámpafényt, már reménykedni kezdtünk újból, de sajnos a hegyről való lejutás gyalog is gondokat okozott. Szerencsére végül nem egyszerűen, de leértünk épségben és hazafurikáztunk a szállásra. Ma sem kellett altató

Péntek, 2. nap.
Második nap se sikerült túl korán kelni, és mellékesen még az eső is eleredt. Néha ugyan átcsapott havazásba, de a csapat amúgy is túrázást tervezett volna, nem mentést, így halogattuk az indulást. Közben az étteremben élménybeszámoló volt terítéken és folyt a “teafogyasztás”. Végül is összeszedtük magunkat és elindultunk megkeresni tegnap fent hagyott drágáinkat. A plusz okosság az volt, hogy a bukósisakokat a quadokon hagytuk, ezért e nélkül jól lefagyott a fejünk a többiek mögé felpattanva.
Szerencsére hamar megtaláltuk a gépeket, mivel csak kevés hó esett, így még a nyomok hellyel-közzel látszottak. Lent vlt egy kis tanácskozás, hogy akkor most hogyan is, merre is, de végül elkezdtük feltolni ötös-hatos embercsoportokban a gépeket a lefagyott kicsiny mederben, mely a fenyvesben folydogált. Apróbb sérülésekkel, de minden gép felért, amikor is frneki barátaink speciált írtak ki, hogy maximum egy segítővel ki tudja leggyorsabban felhozni saját gépét. Három gép el is indult lefelé, de felfelé így ők sem boldogultak. Persze felhoztuk őket ha már lementek, de itt beláttuk, hogy este esélyünk nem lett volna valószínűleg. Végülis a mentőakciót ahogy hallottam mindenki élvezte, tulajdonképpen csináltunk egy újabb bevállalós  tracket. A mentőakció után még maradt némi időnk amit polaszereléssel töltöttünk és még egy kis gurulás is belefért. Este ismét finom vacsi várt minket, amit ezúton is köszönünk a többivel együtt.

Szombat, 3. nap.
Utolsó napra egy nagyobb karikát terveztünk be a Dragan tó felé. Ezen a napon már hóesés kísért minket elég hosszú távon. Elég jónak tűnt a helyzet, sikerült szépen is haladni, de ahogy közeledtünk az 1000m-es magasság felé, egyre problémásabb lett a helyzet. A hó már elég mély volt, gyakorlatilag amikor leszálltunk a quadról majdnem derékig ért, az meredek kaptatókon pedig nagyon nehéz volt feljutni. A két Renegade nagy segítségünkre volt az út törésében, nélkülük valószínűleg addig se jutottunk volna el, ameddig sikerült. Egyre jobban felfelé kapaszkodva hideg hóviharral és köddel találkoztunk, ami befagyasztotta gépeink kapcsolóit. Ahogy levettem a kesztyűt fél perc alatt megfagyott, a dobozon nem nyílt a zipzár, az önindító nem akart tekerni, és még volt pár hasonló probléma. Meredek szakadékok mellett haladtunk, és egy-egy megcsúszás akár végzetes is lehetett volna, de szerencsére nem történt gond. Végül elértük a gerincet, amin még körülbelül 6 kilométer állt volna előttünk, de sajnos 2 után feladtuk a sötétedésre és a reménytelenségre való tekintettel. Ha hamarabb elindultunk volna lehet eljutottunk volna a tóig, de sajnos így fel kellett adjuk. ennek ellenére ez a nap is jól zárult, és szerintem mindenki nagyon élvezte.

Összességében ismét egy nagyon jót túráztunk. Köszönjük a Rády fivéreknek a szervezést, és az egész csapatnak az esti és a délelőtti mentést!

Videok:
A túráról egy hosszabb vágott videot itt találhattok tőlem.
Mijokoka Attila videoja

Képek tömörítve, feljavítva, szelektálva:
Mijokoka Attila
Frpeter
Kefír+Alíz
Pepe+Ani
Bestof galéria:

12►

A 2009-es verseny szezonra a Magyar Suzuki Zrt. és a Full-Gas Motorsport Egyesület kupasorozatot indít három quad kategóriában, melyekben lényeges újdonság, hogy a rendező adja a járműveket a versenyekhez.

Mindhárom kategória résztvevői részére 10 versenyt biztosítunk a Magyar Köztársaság Quad Bajnokság futamaival egy időben és ugyanazon helyszíneken.
A quadokat (az LT-R450-es kategóriákban 8-8 db-ot, az LT-Z90 Kupában 12 db-ot) a szervező bocsátja a versenyzők rendelkezésére. A quadok versenyek közötti felkészítését, a futamok közötti karbantartást a szervező stábja végzi, valamint a járművek javítása, felkészítése, tankolása és a gumi biztosítása is a szolgáltatás részét képezi.
A szállítás a kupasorozatok részére készült egyedi kamionnal történik majd és a versenyeken mindhárom kategória részére – összesen 500 négyzetméter alapterületű – különálló SUZUKI depo épül.
A kupasorozat lényege, hogy egyforma eséllyel induljon minden nevező, hiszen minden futam előtt a quadok kisorsolásra kerülnek.

A versenyek az alábbi időpontokban kerülnek majd megrendezésre:

tesztnap: 03. 21. TBA
A Kupák futamainak időpontjai:
03. 29. – Bugyi
04.12. – TBA
05. 03. – Bugyi
05. 30. – Pannonhalma
06. 21. – Tiszapalkonya
07. 19. – Buzsák
08. 23. – Buzsák
09. 06. – Tiszapalkonya
10. 03. – Bugyi
10. 25. – TBA

További információ a kupasorozatról: http://www.suzukiquadkupak.hu

Amennyiben nagyon keveset tudunk rászánni új hobbinkra valószínűleg csak kínaiakat tudunk nézegetni. ezeket általában valamilyen nagy márka licenceként hirdetik, de az se kizárt, hogy egy nagy márkanév alatt rögtön. azt nem árt tudni, hogy a nagy japán gyártók 250 köbcenti alatt csak gyerekquadokat gyártanak, és áruk újonnan 1 millió forint körül kezdődik. Használtan is egy ilyen 250-es gép fél millió körül mozog. Tehát ha nincs fél milliónk, csak pár százezer, akkor a kínai kínálatból válogathatunk. Itt nagyon vigyázni kell, mert ezek a gépek általában addig garanciálisak, amíg kivisszük őket az eladó kapuján, és általában pártíz kilométer után bizony szerelni kell őket. Tehát ha iylen gépet veszünk, bizony számítsunk rá, hogy sokszor az árokparton fogunk szerelgetni. Hozzátartozik még a történethez, hogy ezeknek a quadoknak általában semmi közük nincs a japánokhoz vagy a nagyobbakhoz, azok teljesen más élményt adnak. Ha semmiképpen se tudunk több pénzt beletenni, akkor érdemes olyan kínait választani, aminek azért van neve és garanciális háttere. Nem ezek lesznek a legolcsóbbak, de jobb megbízhatóságot és alkatrészellátást nyújtanak cserébe. Javaslatként a www.yomoto.hu céget tudom ajánlani, akikkel személyes tapasztalataim is vannak, így merem őket ajánlani.
Egy kínai gépsárkány:

Ha van egy kicsit több pénzünk, és meg tudunk venni egy használt japán vagy amerikai gépet, ezzel már belekóstolhatunk az igazi quadozásba vagy ATV-zésbe. Belépő kategóriaként Suzuki LT-F 250-est vagy Honda TRX 250-est, esetleg Polaris TrailBoss 330-ast tudom ajánlani. Ezekről olvashattok bővebb tesztet is a tesztek menüpont alatt. Itt már igencsak emgbízható járművet kapunk, aminél nem kell folyton azt lesni mi fog szétesni, vagy mikor maradunk ott valahol. ezeket a gépeket általában fél-másfél év alatt növi ki az ember, amikoris kevés bukással el lehet őket adni, és lehet venni egy nagyobb 4×4-es gépet.
Két Japán 2×4-es (azaz csak hátsókerék meghajtású):
Ozark ATV:

LT-Z quad:

Amennyiben már van egy milliónk vagy több pénzünk célszerűbb egy kisebb 400-500 köbcentis 4×4-es gépet megvenni akár részletre is, mert ez már hosszú távú társunk lehet. Ennél nagyobbal igazából nem érdemes kezdeni, sőt én inkább egy használt 250-est vennék elsőnek, elvégre azért benne van a pakliban, hogy egyszer-kétszer felborul, hiszen senki sem úgy születik hogy tud quadozni, és akkor a javítási költség jóval alacsonyabb.
Egy nagy 4×4-es (azaz 4 kerék meghajtású) Kingquad: