A gép erőforrása egy 26 lóerős olaj-levegő hűtéses 376 köbcentis automata blokk, melynél valószínűleg erősebbnek érezhetjük félautomata testvérét, mivel ez nem egy erőgép. Ami pozitív, hogy rátettek egy elég testes hűtőventilátort, mely álló helyzetben is elég levegőt szolgáltat a henger hűtésének. Bár ez a teljesítmény a 400-as kategóriában körülbelül középkategória, maga a gép elég könnyű, ezért ehhez képest elég fürge. Tulajdonképpen mindenhol felmentünk utassal, ahol a nagyok, még ezer méter fölött is, ahol a hó mennyisége nem volt éppen kevés. Felező és hátramenet természetesen van a járművön, felezőben körülbelül 30km/h amit kényelmesen elér, viszont elég erő áll rendelkezésre tulajdonképpen bárhol. Hosszú fokozatban 80-90km/h-ra képes a jármű, ami azt jelenti, hogy 60-70 körül még jól érzi magát, de hát nem is ezért vesz valaki quadot azt hiszem. A fogyasztását nem igazán volt időm tesztelni, mivel elég változatos körülmények között volt használva, de az egyik sima túrás szakaszon körülbelül 11l-t mértem százon utassal. Ami talán kimaradt a gépből az az első differenciálzár, ami Hondás érzést kelt. Meglepő módon sokszor nem éreztem hiányát, de persze azért jó lenne ha lenne. A kis quad amúgy elég kényelmesnek bizonyult két személlyel is.

Ami a kezelőszerveket illeti, azt egy-az-egyben Suzuki, amit már jól ismerhetünk. A mérnökök gondoltak mindenre. Féklámpa kapcsoló mindegyik féknél, tolatólámpa, elég jól világító első lámpa, manuális 4×4 kapcsoló, vészleállító. A műszerezettség egy alap fapados verzió, analóg kilométeróra napi kilométer számlálóval, üres és rükverc visszajelző, hőfok és távolsági fényszóró visszajelző. A független első tárcsa és hátsó dobfék sajnos kicsit gyengének bizonyult, bár tény, hogy megállni mindig sikerült vele, bár valószínűleg nem a legrövidebb úton.

A tank csupán 15 literes, melyből körülbelül 5 liter lehet a tartalék. E mögött helyezkedik el a légszűrő, a variátor és egyéb kivezetések pedig elöl az orrnál kaptak helyet vagy hátul az ülés mögött. Hasmagassága nem túl nagy, ezért könnyen fölakad nagyobb köveken, sziklákon. A futómű szintén elég buta, amit tetéz a hátsó merev híd. Olyan érzésünk van, mintha nem is lenne alattunk semmi, csak pattogunk a huplikon.

Összességében amire számítottam annál jobbat kaptam. Első gépnek tökéletes választás, de aki nem akar  száguldozni és triálozni, annak akár hosszabb társként is ideális lehet.

Arctic Cat 400 4×4 Manual:
- 1 éves 1086 km
- Meghibásodás még nem volt
- Karbantartási költsége alacsony 12-13.000 FT/ alkalom
- Motor 400-as Suzuki
- Váltó 5+1, felező
- Fogyasztás 4.7-től a 10-ig terepviszonyoktól függően

Negatív dolog:
A hátsó fék alapban kicsit gyenge, de ha az elsővel együtt használod, komoly a fékhatás.
Has magassága  miatt oldalmenetben figyelni kell könnyen borul, viszont komoly akadályokat is simán átlép.

Márkakereskedő:
Nekem még nem volt gondom velük.

Hát röviden ennyi.

Üdvözlettel: Klima Tamás

Indítás: lehetséges a kormányról gombbal, de be is lehet rántani mint a régi jófajta fűnyirokat (télen hideg időben igen előnyős tud lenni).
Futóművek: elöl és hátul is egyaránt gázhűtés nélküli rugóstagokat, telókat találhatunk, ami szerintem ezt a túragépet tökéletesen kiszolgálja. Differenciál művel nem rendelkezik, hátul merevtengelyes. Elöl 1 pár lengőkar köti össze a kerekeket az alvázzal, melyke teherbírása elég jó.
Vezérlés: mivel ez automata váltós a gép, így kuplungot ne nagyon keressünk. Egy fékkaral rendelkezik, amely az első és hátsó fékeket egyszerre vezérli. Plusz természetesen található rajta külön hátsó fék is amelyet a jobb lábaddal vezérelhetsz. A fékkaron található kis sarkantyuval kézifék funkciot használhatunk.
Gázkar: akár padlógázzal is indulhatsz vele, nem fog hanyatt esni. A gázt folyamatosan adagolja, és “csak” 330ccm, súlypontja is a gép közepén található, így nem mondhatni borulékony gépnek.
Vészleállitó: egy piros gomb a kormány bal oldalán, szerintem mindenki tudja mire való.
Automata váltó: egy karral állithatjuk a 3 funkiciot:
- Előre tolva sebességba rakjuk
- Közép állásban üres (parkolás)
- Hátra húzva tolatás funkciot kapcsolhatunk
Fontos tudni hogy különböző funkciókat csak álló helyzetben kapcsolhatunk, soha váltsunk menet közben.
Ülés: a tanknál szélesedő, középen keskeny, hátrafelé újra kiszélesedő ülséssel rendelkezik, túrázásnál nagyon kényelmes, könnyen tudod helyezni a testsúlyodat is ha arra kerül a sor.
Lábtartó: műanyag idomból készült, közveteln összeköttetésben van az első és a hátsó sárvédővel igy a kerekek nem a te nyakadba, öledbe szórják a sarat.
Világitás: első és hátsó világítás teljes mértékben vízálló és erős fénnyel rendelkezik. Az elsőt 2 funkcióban használhatod: tompított vagy reflektor. Index nincs a gépen gyárilag. A hátso lámpa egyszerre helyzetjelzőként és féklámpaként is funkcionál.
Légszűrő: a légszűrő házat az ülés alatt találhatjuk amelyet egy mozdulattal bárhol kitakarithatunk. Egy sima átlag méretű csavarhúzóval levehetjük, melyet azért mindig érdemes magunknál hordani. Találunk még az ülés alatt egy kisebb nem igazán vízmentesen zárható dobozt amelyben kisebb szerszámokat, defektjavítót helyezhetünk el.
Lánc: én O gyűrűs offroad láncszetett használtam, igen erőteljes használat melett is csak évente kelett cserélni és fogaskerekekkel együtt kb. 25-30 ezer forintba kerül. Termászetesen itt is ajánlott a láncvédő spray használata, és a lánc karbantartása.
Gömbcsuklók, szilentek: mint minden mondhatni jobb minőségű quadnál, itt is találunk zsirzógombokat:
- Első lengőkaron 1-1 db
- Bal-jobb első gőmbcsuklókon 1-1 db
- Hátsó lengőhíd és a váz között is találunk 1-1 db-ot
- Hátó csapágyháznál 1 db
Ezeket érdemes rendszeresen leellenőrizni, szükségszerűen zsírozni, mert ez nagyban megnöveli az alakatrészek élettartamát.
Gömbcsuklókat használattól és karbantartástól függően 2-4 évente kell cserélni.
Felnik: sima lemezfelnivel vásásrolható meg a gépezet.
Gumik: terepgumival árusítják ez a típust, amelyet terepen jól használhatunk.
Merülés: mint minden quadnak itt is fontos szempont hogy milyen mély vizen is tudunk vele átmenni. Átlagosan amíg az első lámpák el nem merülnek addig bizoságban belehajthatunk patakba, vizesárokba, stb. Természetesen csak ha a guminak van tapadási felülete. Elektronikája teljen vízhatan, nálam ez töbször is bebizonyosodott, nagyon megbízható.

Tökéletes quad minden olyan ember számára aki most kezdi vagy akár haladó ebben a sportban, nagyon jo túragép.

Adatok

Barret

Azért elhomályosuló szemeim láttán feleségem ekkor már tudta, hogy a történetnek itt még koránt sincs vége. Beindult hát a Nagy Quadkereső Túra. Újságok, internet, fórumok, tesztek. Mintegy négy hónapig tartott, mire megtaláltam az igazit. Azért ez olyan mint a csajozásban, sokáig tart megtalálni Őt, de a köztes próbálkozások is lehetnek élvezetesek. Természetesen újban gondolkodtam, mert nulla tapasztalatommal nem mertem belevágni egy használt vásárlásba ismeretlentől.

Először a minőségibb kínai márkákkal szemeztem, 250-300 ccm méreteket néztem. Itt már 6-800 eFt körül vannak olyan darabok, amiket szerintem nyugodt szívvel meg lehet venni. Úgy 4-5 típus több mint 10 verzióját nézegettem, kicsit ki is tudtam próbálni párat. Egyiknél sem éreztem, hogy oooohjeahhhh, ez kell nekem.

Ekkor szólalt meg a Kisördög. Ha már ennyi pénzt kiadok, kicsivel többért már márkás gépet is lehet kapni. (Feleségemmel napokat elbeszélgettünk a „kicsivel több” más-más nézőpontból való elemzéséről.) Négy gépet néztem ki első körben: Suzuki Ozark 250, Honda TRX/TM 250, Honda 350, Polaris Phoenix 200.

A Suzi/Honda páros nagyon hasonló volt, minimális technikai különbségekkel. Talán itt kezdtem látni a fényt az alagút végén. A 350-es kicsivel erősebb, ámbátor sokkal nehezebb, összességében a két kisebb jobban tetszett. Szinte biztos voltam, hogy a kettő közül fog egyik hozzám kerülni. Kicsit a Honda felé húzott a szívem.

De adjunk egy esélyt a „fejlődő” országoknak felkiáltással nézzük meg a Polarist is. Irány egy közeli kereskedés. Ekkorra már voltak olyan negatív élményeim, hogy talán közel sem engednek, nem hogy kipróbálni. Meglepetésemre a szalon fiatal előadója 5 perc alatt előberregett 4 géppel és mondta, hogy ezeket most meghajtjuk. Sporstman 800, Predator, Trail Boss, Phoenix. Finoman jeleztem, hogy eddig kb. 60 métert quadoztam, azt is legalább 10 géppel. Semmi probléma, neki úgyis ez az utolsó munkanapja itt. A Spori az első gázfröccs után úgy elindult, hogy ijedtemben azonnal a katapult kapcsolót keresgettem. Jobb híján a kombinált féket rántottam meg. Elegánsan lemásztam az első csomagtartóról, és úgy gondoltam a Predit át is lépném. A Phoenix futóműre nagyon bejött (szerintem kicsit jobb mint az Ozi/TRX) de motorikusan elég gyenge volt. Ebben biztos a CVT váltó is közreműködött, főleg érzésre. Végül minden mindegy alapon még a Trail Boss-t is kipróbáltam. Az első 30 méter után tudtam, hogy ez a gép kell nekem! Mikor végre lepofoztak a nyeregből és megmondták az új árát (1.3M) már kevésbé volt őszinte a mosolyom. De némi banki támogatással egy újat rendeltem (a tesztelt darab használt volt).

Mi az ami fontos volt nekem a választásban? Nagyon könnyű vezetni, sokkal kevésbé borulékony, mert az előző gépekhez képest (Honda, Suzi) jóval szélesebb már gyárilag is. A futóműveket össze sem lehet hasonlítani. Motorerővel is jobban áll, hiszen a 330-as blokk majd másfélszer akkora. Még kezdők is viszonylag gyorsan megbarátkoznak a kezelésével, váltani nem kell, a fék kombinált, tehát egy karral lehet kezelni, nagyon jól adagolható, erős hatással. És a hangja! A Honda hangja olyan, mint amikor a kismalacok cucliznak az üvegből, de ha ezt beröffented, akkor hazaért a kandisznó.

Előnyök

- Jó futómű, hosszú rugóutak, állítható Sachs rúgóstagokkal
- Erős, nyomatékos motor (japán fejlesztés)
- Kényelmes, két személynek is elegendő üléshossz
- Egyszerű kezelhetőség
- Rendkívül masszív felépítés
- Jó fékek (tárcsa elöl/hátul)
- Nagyon jó CVT váltó (már aki szereti)
- Jók a gyári gumik
- Jól használható csomagtartók

Hátrányok

- Kormány nem túl széles, érdemes cserélni nehezebb terepre
- Vizet nem nagyon szereti. A légbeszívó nyílást feljebb kell vinni, ami egyszerűen megoldható. Utána már bírja a fürdést
- Nincs üzemóra/km kijelző (egy Trailtech Vapor segített ezen)
- Méretéhez képest magas a fogyasztás (egyszer sikerült 70 km-en 6,5 litert lecsurgatni)
- Viszonylag kicsi a szabad magasság, a lánckerék és hátsó tárcsa védtelen
- Kicsit nehéz (~240 kg). Ez főleg akkor zavaró, mikor a quad van felül

Műszaki hibáról (1 év, ~2000 km) nem tudok beszámolni és még a karosszérián sem kellett semmit cserélni, pedig sikerült pár dupla Lutzot ugrani és pár single lucnak nekimenni. Hidegben-melegben egyaránt jól indul, igaz csak szivatóval. Egyetlen alkalom volt mikor nem sikerült beindítani fél órás kerregés után sem. Már félig leszedtem a burkolatot, az egyik különösen nehezen jött le, mert a benzincsap útban volt. Benzincsap… Benzincsap…

Adatok

Dino (Bognár László)

Nos hát hol is kezdjem… 2006 szeptember végén végre több év vágyakozás után sikerült beszereznem egy 2005-ös Suzuki LT-F 250 Ozarkot.
Elég jó áron jutottam hozzá, volt benne 2 üzemóra, tehát tulajdonképpen én vagyok az első tulaj. Eleinte nem volt kivel menni, így hát egyedül vágtam neki a környéknek, de aztán több barátra is szert tettem, így egy hónap után már csoportos dagonyázásokat szerveztünk. Természetesen kezdetekben óvtam a gépet esőtől, sártól, portól, de aztán felavattuk, azóta rájöttem, hogy minden hiába, ez erre való
Sajnos mint mindenki előbb-utóbb énis felavattam más jelleggel is, de szerencsére a kisebb borulásokon kívül eddig nem történt komoly baj. Na bevezetőnek kb ennyi, most térjünk rá a lényegre.

Így több mint fél év távlatából azt kell mondjam egyáltalán nem bántam meg, hogy végülis nem egy új kínait vettem, mert szoktak velünk jönni ilyen gépek is, és sajnos a statisztika azt mutatja, hogy ha egy túrát kibírnak hozzányúlás nélkül akkor az már jó. Nekem eddig egyetlen apró műszaki problémám se volt, pedig nem lehetne mondani, hogy nem kap tesztelést különböző terepeken. Ez az egyhengeres 250-es motor kategóriájában szerintem az egyik legjobb. Eléggé nyomatékos, és van benne azért erő is. Továbbá elég igénytelen maga a jószág és a blokk is. Ez már kiforrott konstrukció. A váltó nekem nagyon tetszik, ugyebár nincs kuplung, mégsem automata, te váltod rajta a sebességeket. Lehet csak én vagyok ilyen, de nekem az automata váltó nem jön be, a kuplungos pedig terepre és hosszabb túrára szerintem nem a legszerencsésebb választás. A berántót nem nagyon használtam, de ha esetleg valami lenne az önindítóval, ezzel úgyis be lehet röffenteni a paripát. Télen is elsőre indul, igaz még az átmeneti időszakban is szokott kelleni egy kis szivató.
Kinézetileg szerintem az Ozark úgymond egy nagyon eltalált gép. Sajnos a hátulja elég ronda, de praktikus, mert nem leszek tőle nyakig sáros. Persze a védő műanyagok külön is levehetők. Az új modellen már új formát kapott a hátsórész is, most már az is hibátlan. Ami a kezelhetőséget és viselkedést illeti, szerintem ez is elég jó, ahhoz képest, hogy ez egy belépő kategória. Persze ha a nagyokhoz néznénk, akkor nyilván borulékonyabb és kisebb az egész. Súlya is elég jó, 183 kilojával a legkönnyebbek közé tartozik, már-már sportquad súlyban teljesít. Sajnos az utas szállításról le kell mondanunk Ozark esetén, az ülés elég rövid, és kényelmetlen két személynek még rövidtávon is.
A hátsó kerekeket nyílt kardán hajtja, ami azt jelenti, hogy a kardán szabadon van, például a TRX-szel ellentétben, ami olajban fut végig. Ennek az a hátránya, hogy könnyen koszolódik, és a csatlakozónál zsírozni kell.
Ami a beázást illeti, nekem még egyszer sem ázott be a gépezet, ami igen pozitív dolog. Pedig sok quadon előfordul a dobfék vagy a váltó beázása. Apropó dobfék, ezzel is meg vagyok elégedve, jól megfogja a vasat, bár tény, hogy a motorfék is elég erős 250 ccm-hez képest. És előnye még, hogy nem kell takarítani az első tárcsákkal ellentétben.
A felfüggesztés hagy némi kívánnivalót maga után, mert sajnos mint az összes belépő modellen, ezen sem állítható. Az eleje nekem nagyon kemény, a hátulja pedig ehhez képest puha. És sajnos ezzel nem lehet mit kezdeni. Mindazonáltal a kisebb ugratásokat jól bírja, bár tény, hogy nem erre van tervezve. A gumikkal is van egy aprócska probléma, méghozzá, hogy az első gumi átmérője 11 col, és ilyet senki más nem használ, tehát elég nehézkes első gumit szerezni hozzá.
A világítás quadhoz képest elég jó, de még ígyis elég szegényes. Itt most elsősorban az első fényszórókra gondolok. Amúgy az megint egy pozitívum, hogy viszonylag utcai használatra is gondoltak a tervezők, hiszen van tolatólámpánk és féklámpánk is, melyet mindhárom fék működtet (első fékkar, hátsó fékkar, hátsó fékpedál).
A quadomat több féle körülmény közt is használtam, mentünk lassú túrára kezdőkkel, mentünk barátokkal páran, és mentünk endurosokkal is kissé erőltetett tempóban. Én megvétel után hamarosan feltettem egy GPS-t amivel elég könnyen mérhető a sebesség, fogyasztás, üzemóra, stb. Így kiderült, hogy óránként normál használat esetén kb 1,5-2 l benzin fogy, de erőltetett tempóban akár 3l-t is képes megenni óránként. Végsebessége épphogy eléri a 80-at, de 60 felett már eléggé kínzás neki a tempó, tartósan 50-55 körül tudok vele haladni.

Összességében azt kell mondjam, hogy megint Ozarkot vennék, ha kezdő gépet szeretnék.

2007 ősszel váltam meg tőle, és 4×4-re váltottam. 4000km és 160 üzemóra után csak fékbetétet és olajat cseréltem a gépben, semmi más baja nem volt.

Adatok

Legjobb képeim:

123►

Gyári képek: