Csütörtök, 1. nap.
Későn ébredt nagy csapatunk, majd a kiadós reggeli után hosszas készülődés és nekiindulás az első napnak. Szerencsére jó időnk volt. Itt még a hó mennyisége nem okozott problémákat, ellenben a későbbiekkel. Egy rövidebb túraútvonalon indultunk, ami aztán hamar átcsapott útkeresésbe a kissé zavaros erdőben. Előkerültek a kötelek és csörlők. Innen mi 4 quaddal elváltunk a többiektől, és nekiindultunk egy rövidebb de elvileg úton vezető útvonalnak. Vízmosásokat hódítottunk meg, majd megpróbáltunk feljutni egy kilátóba, de sajnos itt már a hó utunkat állta az igen meredek hegyen, ahol amúgy az út is elég szűkre sikeredett. A meghiúsult hódítás után egy közeli víztározó felé vettük az irányt, ahol csináltunk néhány fényképet. Itt már kezdett sötétedni, ezért elindultunk hazafelé. Egy rossz döntésnek köszönhetően nem a legrövidebb útvonalat választottuk, mely következtében ránk sötétedett, és egy erdei tracket követve elvesztettük a hóban és a sötétben az útvonalat. Csak pár száz métert tévedtünk, de a rengeteg vízmosással és fával tarkított lejtőn ez éppen elég volt, hogy ne ott legyünk ahol kéne. Légvonalban már csak 700m-re voltunk a főúttól, amikor betévedtünk egy fenyvesbe, ahol is sajnos a fák közti távolság több helyen nem volt egy quadnyi sem, a látótávolság pedig szintén elég csekély volt. Már 400m-re megközelítettük a főutat, igaz ez a 300m körülbelül másfél óránkba telt, és itt jött a már többszöri hidegzuhany, hogy nem tudunk továbbjutni, szinte még gyalog sem. Előttünk szakadék, alján vízmosás, ezernyi keresztbe dőlt fával, mellettünk igen nagy oldaldőlésű meredek fal ezernyi fenyővel. Előre menni lehetetlen, visszafelé pedig négyen nem jutottunk volna a sötétben. Meg kellett hoznunk a döntést. A már otthon kávézó frenkik segítségét kértük, hogy legalább gyalog lejussunk a hegyről. szerencsére voltak segítőkész barátaink, akik a hideggel, vízzel, sötéttel és hóval dacolva segítségünkre siettek. Amikor emgláttuk az első lámpafényt, már reménykedni kezdtünk újból, de sajnos a hegyről való lejutás gyalog is gondokat okozott. Szerencsére végül nem egyszerűen, de leértünk épségben és hazafurikáztunk a szállásra. Ma sem kellett altató

Péntek, 2. nap.
Második nap se sikerült túl korán kelni, és mellékesen még az eső is eleredt. Néha ugyan átcsapott havazásba, de a csapat amúgy is túrázást tervezett volna, nem mentést, így halogattuk az indulást. Közben az étteremben élménybeszámoló volt terítéken és folyt a “teafogyasztás”. Végül is összeszedtük magunkat és elindultunk megkeresni tegnap fent hagyott drágáinkat. A plusz okosság az volt, hogy a bukósisakokat a quadokon hagytuk, ezért e nélkül jól lefagyott a fejünk a többiek mögé felpattanva.
Szerencsére hamar megtaláltuk a gépeket, mivel csak kevés hó esett, így még a nyomok hellyel-közzel látszottak. Lent vlt egy kis tanácskozás, hogy akkor most hogyan is, merre is, de végül elkezdtük feltolni ötös-hatos embercsoportokban a gépeket a lefagyott kicsiny mederben, mely a fenyvesben folydogált. Apróbb sérülésekkel, de minden gép felért, amikor is frneki barátaink speciált írtak ki, hogy maximum egy segítővel ki tudja leggyorsabban felhozni saját gépét. Három gép el is indult lefelé, de felfelé így ők sem boldogultak. Persze felhoztuk őket ha már lementek, de itt beláttuk, hogy este esélyünk nem lett volna valószínűleg. Végülis a mentőakciót ahogy hallottam mindenki élvezte, tulajdonképpen csináltunk egy újabb bevállalós  tracket. A mentőakció után még maradt némi időnk amit polaszereléssel töltöttünk és még egy kis gurulás is belefért. Este ismét finom vacsi várt minket, amit ezúton is köszönünk a többivel együtt.

Szombat, 3. nap.
Utolsó napra egy nagyobb karikát terveztünk be a Dragan tó felé. Ezen a napon már hóesés kísért minket elég hosszú távon. Elég jónak tűnt a helyzet, sikerült szépen is haladni, de ahogy közeledtünk az 1000m-es magasság felé, egyre problémásabb lett a helyzet. A hó már elég mély volt, gyakorlatilag amikor leszálltunk a quadról majdnem derékig ért, az meredek kaptatókon pedig nagyon nehéz volt feljutni. A két Renegade nagy segítségünkre volt az út törésében, nélkülük valószínűleg addig se jutottunk volna el, ameddig sikerült. Egyre jobban felfelé kapaszkodva hideg hóviharral és köddel találkoztunk, ami befagyasztotta gépeink kapcsolóit. Ahogy levettem a kesztyűt fél perc alatt megfagyott, a dobozon nem nyílt a zipzár, az önindító nem akart tekerni, és még volt pár hasonló probléma. Meredek szakadékok mellett haladtunk, és egy-egy megcsúszás akár végzetes is lehetett volna, de szerencsére nem történt gond. Végül elértük a gerincet, amin még körülbelül 6 kilométer állt volna előttünk, de sajnos 2 után feladtuk a sötétedésre és a reménytelenségre való tekintettel. Ha hamarabb elindultunk volna lehet eljutottunk volna a tóig, de sajnos így fel kellett adjuk. ennek ellenére ez a nap is jól zárult, és szerintem mindenki nagyon élvezte.

Összességében ismét egy nagyon jót túráztunk. Köszönjük a Rády fivéreknek a szervezést, és az egész csapatnak az esti és a délelőtti mentést!

Első nap rögtön szép táj fogadott bennünket, ahogy felértünk az első kisebb kaptatóra. Hamarosan egy erdős részen találtuk magunkat, ahol is megláttuk az első komolyabb sártengert. Nem kellett sok, rögtön beleugrás, felező, összkerék, előre-hátra, és már az alap izzadtság meg is volt mindenkinél. Innen egy sziklás meredek lejtő felé vezetett utunk, ahol a mélyedésekkel tűzdelt régi vízmosásban kellett lavíroznunk. A bemelegítésnek talán meg is volt, így utunkat folytattuk a közeli kilátó felé, ahol gyönyörű panoráma nyílik a közeli víztározóra és az előtt elterülő egész völgyre. Még egy magyar geoládát is talált Peppino barátunk véletlenül

Miután megbarátkoztunk a helyi tehenekkel, a völgyben csobogó kisebb folyóhoz vettük utunk, ahol is megmártóztak végre poros gépeink. Kis triálozás után elhagytuk a folyót és rátaláltunk egy elég nagy sziklákkal tarkított vízmosásra, így hát nem hagyhattuk ki, elindultunk rajta felfelé. Az LTZ-nek nem igen tetszett a terep, kaptunk is egy defektet, majd úgy döntöttünk, inkább felcsörlőzzük a domboldalon a gépet. Csörlőzésből kipihenten belefutottunk egy birkanyájba, akik bégetve átvonultak rajtunk.

Innen felirányultunk 2000m környékére, ahol is szép kis felhők haladtak rajtunk. Végül idő és benzin hiányában kis aszfaltszakaszt beiktatva tankoltunk és kicsivel sötétedés után visszaértünk a szállásra.

Gyorsan eljött a másnap, amikor is kicsit korán volt az ébresztő, mivel 200km-es táv volt megcélozva. Sikerült viszonylag időben el is indulni. Út közben láttunk egy gyönyörű szép ménest, valamint rengeteg csodás tájat. Aznap nem a kihívások keresése volt a cél, hanem egy nagyobb túra. Kicsivel dél után találtunk egy szép tavacskát, itt meg is ebédeltünk.

Ebéd után utunkat Padis felé folytattuk, majd egy víztározót néztünk volna meg, de sajnos idő hiányában nem jutottunk el odáig. De sebaj, jövőre lesz ismét célkitűzés Sajnos a benzint is elszámoltuk egy kicsit, és mivel a környék nem bővelkedik benzinkutakban, így elgurultunk a legközelebbihez, ami otthonunkhoz képest ellenkező irányban volt légvonalban 20km. az idő közben úgy elment, hogy mire megtankoltunk, lement a nap, a szállástól pedig légvonalban voltunk 60km-re. Végülis hosszas beszélgetés után a sötétben hegyen átvágás helyett, amiből valszleg ottéjszakázás lett volna aszfaltozást választottunk. Legnagyobb meglepetésünkre amint letértünk az E számozású útról, a kétszámjegyű főút földút volt, így viszonylag még gumikímélőek is maradtunk.

Szombaton belecsaptunk a lecsóba, mondván most már a nagyján túl vagyunk, így bevállaltuk az elég húzós terepeket.Felmásztunk egy szép csúcsra, majd találtunk egy kaptatót, ahol Körte a Kinggel gyorsan fel is mászott, ám a tetején a megfordulás már kicsit több időt vett igénybe. De végülis egyben leértek mindketten. Végre meglátogattuk azt a nagy víztározót, melyet az előző két nap akartunk megnézni hazafelé, de egyik nap se jött össze. A látvány másodszorra se volt csalódás.

A tározót eléggé körüljártuk, és felmásztunk több olyan kaptatón is, ahol nem sokan járhattak előttünk, így aztán rengeteg oldalról láthattuk a létesítményt. Persze quadozás szempontjából se voltak rosszak ezek, kihívásnak se volt rossz egy-egy. A tározót elhagyva megtaláltuk egyik tápláló folyóját, ahol is nagyon jó kis játszóteret csináltunk magunknak.

Vasárnapra már csak egy rövid kör maradt, megnéztük a katlant, mely nappal és 3-asban nem volt olyan vészes. Majd még egy-két feljáró, és indultunk hazafelé sajnos.

Azt hiszem összességében nagyon jól sikerült a túra, jövőre visszajövünk

Már egy hete kaptam a szivatást, hogy ez nem lesz egy szokványos túra, úgyhogy gyúrjak rá rendesen, így már előre felkészültem a lehetetlen helyzetekre. Aztán eljött a nagy nap csütörtökön irány Románia nyugati része, ahol a hegyek elkezdődnek. Kicsit későn értünk le, így péntekre nem voltunk igazán kipihentek, de nekivágtunk az esős reggeli motormelegítésnek. szerencsére az eső csak megmutatta magát, így pár perc után, miután mindenki esőruhát húzott, el is állt, és többé színét se láttuk.
Kezdésnek rögtön kaptunk egy kis ízelítőt a helyihegyek meredekségéből, ahol sikerült bemutatnom egy hogyan ne tudjunk eléggé előredőlni a GPS-től, majd hogyan forduljunk gyorsan vissza a meredek emelkedőn, de szerencsére sikerült megoldani borulás nélkül. Másodszorra kicsit átállított GPS konzollal már sikerült a mutatvány. A hegytetőre felérve csodás látvány fogadott minket, aztán gyors folyadékpótlás után folytattuk utunkat a változatos terepek felé. A túrát nem nevezném könnyűnek, elég sok volt z éles helyzet, meredek partfalak, keskeny ösvény melletti szakadék, emelkedők, lejtők, vízmosások, medrek, szóval ez egy igazi változatos terep volt, remek alkalom emgismerni a gépet. Sajnos volt egy-két borulás is, de semmi komoly a tapasztalt pilótáknak köszönhetően, akik végig segítették egymást. Rengeteg szép tájkat láttunk, és rengeteg új élménnyel, valamint tapasztalattal lettünk gazdagabbak.
A pontot a szombat esti katlan tette fel a túrára, amit már majdnemhogy sötétben kezdtünk és a körülbelül 2 és fél óra alatt tettük meg lefelé az alig 3 km-t. Természetesen a végére már koromsötét volt, időnként farkasvonyítással, és némi műszaki problémával, de megoldottuk szerencsére, és mindenki leért egyben
A szállás és a kaja első osztályú volt a környékkel egyetemben, azt hiszem többet nem is agyon kívánhatnék, köszönöm mégegyszer!

Ha te is részt szeretnél venni egy iylen túrán, keresd fel a www.radyquad.hu weboldalt, és minden részletet megtudsz!

A vágott video
A vágott video a Sportmotoron
Frpeter képei
Macsek képei

Néhány kép a legjobbak közül…

123►