Azért elhomályosuló szemeim láttán feleségem ekkor már tudta, hogy a történetnek itt még koránt sincs vége. Beindult hát a Nagy Quadkereső Túra. Újságok, internet, fórumok, tesztek. Mintegy négy hónapig tartott, mire megtaláltam az igazit. Azért ez olyan mint a csajozásban, sokáig tart megtalálni Őt, de a köztes próbálkozások is lehetnek élvezetesek. Természetesen újban gondolkodtam, mert nulla tapasztalatommal nem mertem belevágni egy használt vásárlásba ismeretlentől.

Először a minőségibb kínai márkákkal szemeztem, 250-300 ccm méreteket néztem. Itt már 6-800 eFt körül vannak olyan darabok, amiket szerintem nyugodt szívvel meg lehet venni. Úgy 4-5 típus több mint 10 verzióját nézegettem, kicsit ki is tudtam próbálni párat. Egyiknél sem éreztem, hogy oooohjeahhhh, ez kell nekem.

Ekkor szólalt meg a Kisördög. Ha már ennyi pénzt kiadok, kicsivel többért már márkás gépet is lehet kapni. (Feleségemmel napokat elbeszélgettünk a „kicsivel több” más-más nézőpontból való elemzéséről.) Négy gépet néztem ki első körben: Suzuki Ozark 250, Honda TRX/TM 250, Honda 350, Polaris Phoenix 200.

A Suzi/Honda páros nagyon hasonló volt, minimális technikai különbségekkel. Talán itt kezdtem látni a fényt az alagút végén. A 350-es kicsivel erősebb, ámbátor sokkal nehezebb, összességében a két kisebb jobban tetszett. Szinte biztos voltam, hogy a kettő közül fog egyik hozzám kerülni. Kicsit a Honda felé húzott a szívem.

De adjunk egy esélyt a „fejlődő” országoknak felkiáltással nézzük meg a Polarist is. Irány egy közeli kereskedés. Ekkorra már voltak olyan negatív élményeim, hogy talán közel sem engednek, nem hogy kipróbálni. Meglepetésemre a szalon fiatal előadója 5 perc alatt előberregett 4 géppel és mondta, hogy ezeket most meghajtjuk. Sporstman 800, Predator, Trail Boss, Phoenix. Finoman jeleztem, hogy eddig kb. 60 métert quadoztam, azt is legalább 10 géppel. Semmi probléma, neki úgyis ez az utolsó munkanapja itt. A Spori az első gázfröccs után úgy elindult, hogy ijedtemben azonnal a katapult kapcsolót keresgettem. Jobb híján a kombinált féket rántottam meg. Elegánsan lemásztam az első csomagtartóról, és úgy gondoltam a Predit át is lépném. A Phoenix futóműre nagyon bejött (szerintem kicsit jobb mint az Ozi/TRX) de motorikusan elég gyenge volt. Ebben biztos a CVT váltó is közreműködött, főleg érzésre. Végül minden mindegy alapon még a Trail Boss-t is kipróbáltam. Az első 30 méter után tudtam, hogy ez a gép kell nekem! Mikor végre lepofoztak a nyeregből és megmondták az új árát (1.3M) már kevésbé volt őszinte a mosolyom. De némi banki támogatással egy újat rendeltem (a tesztelt darab használt volt).

Mi az ami fontos volt nekem a választásban? Nagyon könnyű vezetni, sokkal kevésbé borulékony, mert az előző gépekhez képest (Honda, Suzi) jóval szélesebb már gyárilag is. A futóműveket össze sem lehet hasonlítani. Motorerővel is jobban áll, hiszen a 330-as blokk majd másfélszer akkora. Még kezdők is viszonylag gyorsan megbarátkoznak a kezelésével, váltani nem kell, a fék kombinált, tehát egy karral lehet kezelni, nagyon jól adagolható, erős hatással. És a hangja! A Honda hangja olyan, mint amikor a kismalacok cucliznak az üvegből, de ha ezt beröffented, akkor hazaért a kandisznó.

Előnyök

- Jó futómű, hosszú rugóutak, állítható Sachs rúgóstagokkal
- Erős, nyomatékos motor (japán fejlesztés)
- Kényelmes, két személynek is elegendő üléshossz
- Egyszerű kezelhetőség
- Rendkívül masszív felépítés
- Jó fékek (tárcsa elöl/hátul)
- Nagyon jó CVT váltó (már aki szereti)
- Jók a gyári gumik
- Jól használható csomagtartók

Hátrányok

- Kormány nem túl széles, érdemes cserélni nehezebb terepre
- Vizet nem nagyon szereti. A légbeszívó nyílást feljebb kell vinni, ami egyszerűen megoldható. Utána már bírja a fürdést
- Nincs üzemóra/km kijelző (egy Trailtech Vapor segített ezen)
- Méretéhez képest magas a fogyasztás (egyszer sikerült 70 km-en 6,5 litert lecsurgatni)
- Viszonylag kicsi a szabad magasság, a lánckerék és hátsó tárcsa védtelen
- Kicsit nehéz (~240 kg). Ez főleg akkor zavaró, mikor a quad van felül

Műszaki hibáról (1 év, ~2000 km) nem tudok beszámolni és még a karosszérián sem kellett semmit cserélni, pedig sikerült pár dupla Lutzot ugrani és pár single lucnak nekimenni. Hidegben-melegben egyaránt jól indul, igaz csak szivatóval. Egyetlen alkalom volt mikor nem sikerült beindítani fél órás kerregés után sem. Már félig leszedtem a burkolatot, az egyik különösen nehezen jött le, mert a benzincsap útban volt. Benzincsap… Benzincsap…

Adatok

Dino (Bognár László)